Köztudott, hogy a rozsdamentes acél vízmérőcsövek tartós használat után érzékenyek a korrózióra. Ez különösen igaz, ha levegőnek vannak kitéve; oxigénnel való érintkezéskor a rozsdamentes acél olyan reakción megy keresztül, amelynek eredményeként oxidfilm képződik a felületén. Idővel ez az oxidációs folyamat felerősödik, ami végül használhatatlanná teszi a csövet.
A rozsdamentes acél vízmérőcsövek korrózióállósága elsősorban az anyag krómtartalmától függ. Ha a króm a rozsdamentes acél összetételének legalább 10,5%-át teszi ki, a cső erős korrózióállóságot mutat.
Az ötvözési folyamat során a króm elősegíti a króm{0}}dús oxidréteg kialakulását a rozsdamentes acél felületén. Ez a védő oxidréteg hatékony gátként szolgál, megvédi a rozsdamentes acél vízmérő csövet az oxidációtól.
Ez az oxidréteg azonban rendkívül vékony-annyira vékony, hogy nem csökkenti a rozsdamentes acél felületi fényét. Következésképpen, ha ez a védőréteg megsérül vagy megsérül, az alatta lévő rozsdamentes acél felület közvetlenül érintkezik a levegővel; idővel ez az expozíció az anyagot nagyon érzékenysé teszi az oxidációra és a korrózióra.
